Nem hoz parádét az álomdöntő

Az egyik döntős a világelső és címvédő Neil Robertson, akinek az útja elég nehézkes volt a döntőig. A negyeddöntőig iszonyúan gyengén játszott, döntő frame-ekkel ment tovább, de aztán a negyeddöntőben könnyebben verte Dottot meg Cartert is. Mondhatni a két nagyobb ellenfele ellen könnyebb dolga volt, de annyira gyengén játszottak Robertson ellen, hogy az ausztrálnak semmit sem kellett tennie ehhez a döntőhöz, hiszen az ellenfelek tálcán odaadták neki. Érdekesség, hogy eddig egy darab 100-as breaket sem tudott lökni, ami mutatja, hogy mennyire nincs formában, pedig ő azon játékosok közé tartozik, akinek ha jól megy a játék egy darab százast minimum odarak meccsenként.

Az ellenfele a hazai pályán játszó Ting Dzsun-huj (Ding Junhui), akinek jó szezonja van, de rá is hasonló dolgok igazak, mint Robertsonra. Az eldöntőben 6-0-ra nyert, de ott is olyan amatőr hibákat vétett Dunn, amit könnyedén használhatott ki a kínai. Simán benne volt a meccsben, hogy a szünetben 2-2 legyen 4-0 helyett. Ting útja jóval könnyebben alakult, döntő frame-es partiba nem is keveredett, de ennek ellenére csak egy darab százast tudott lökni még Higgins ellen. Higgins volt az egyetlen komolyabb ellenfele, a többiek inkább a második vonalba tartozó játékosok.

Neil Robertson döcögős játékkal jutott döntőbe Fotó: profitipp

A döntő 10 nyert frame-es lesz, ahol azért több 100-as break is leeshet. De három darab két rossz formában lévő játékostól sok. Az egész tornán löktek együttesen egy darabot. Engem egyikőjük sem győzött meg a héten, de Robertsont érzem inkább a szerencsésebbnek, hogy itt lehet a döntőben, mert nagyon nem tetszett a játéka egész héten. Ding az esélyesebb a döntőben, de a 2,5 darab 100-as break a legjobb választás erre a meccsre.